Sokan követtek minket Instagramon, így tudhatjátok, hogy Hubust vállízületi OCD miatt kellett műteni. Ezért mindenképp olyan sportot szerettünk volna választani neki, amit rendszeresen is űzhet minden probléma nélkül. Így esett a választásunk a #hoopers-re.
Ez az a sport, amit diszpláziás, idősebb vagy akár fizioterápiás rehabilitáció alatt álló kutyusoknak is ajánlanak az állatorvosok.
Ugyan mi még nagyon kezdő szinten vagyunk, a sebesség „problémáját” saját bőrünkön tapasztaljuk border collie tulajdonosok lévén. Ennél a sportnál pont nem a sebességen van a hangsúly és ugró akadályok sincsenek.
Nekünk gazdiknak meg kell tanulnunk távolról irányítani a kutyusunk, miközben ők elsajátítják a problémamegoldás képességét.
Az biztos, hogy a közös munka összekovácsol és segíti a kutya-gazdi kapcsolat elmélyülését.
Ameddig nem nyertünk betekintést ebbe a sportba, el sem tudtuk képzelni, hogy Huba élelem nélkül is motiválható, sőt, neki maga a munka „jutalom”.
A hoopers pályán 3-féle akadállyal találkozhatunk: „hoop”, kúszó folyosók és megkerülendő hordók. Ezekből változatosan lehet kialakítani az újabb és újabb kihívást jelentő sorrendeket, fokozatosan növelve a nehézségi fokozatot.
Ugyan még csak alig két hónapja kezdtük el ezt a sportot, sok mindent megtanultunk.
Először is, van egy eléggé gyors kutyánk, aki ezerszer gyorsabb annál, mint amennyi idő alatt mi elvégzünk egy francia kézváltást.
Fél szemmel mindig követni kell a kutyád és pontosan tudnod kell, hogy mi a következő három lépés, különben a vakvilágba hadonászol, a kutyád pedig minden rezdülésedre figyel.
Másodsorban pedig türelemre és kitartásra tanít. A pálya széléről nekünk a legnagyobb kihívás, hogy Huba ne akarja az utolsó fűszálat is megterelni. Nehezítő tényező, hogy többnyire olyan kutyusokkal járunk sportolni, akikkel napközibe is jár vagy egyszerre végeztünk valamilyen tanfolyamot.
Mint minden sportnál itt is kitartónak kell lenni. Az esetek többségében akkor vét a kutyánk, ha mi hibázunk.
De nap végén a legfontosabb, hogy jól érezze magát, boldog és kiegyensúlyozott kiskutyaként élje az életét.
Ahogy haladunk az időben majd beszámolunk a fejleményekről, előrelépésekről és egyszer talán egy versenyen is megmérettetjük tudásunkat.
Adjatok egy esélyt ennek a sportnak, nem fogjátok megbánni.
Ha elkészítetted valamelyik receptünket oszd meg Instagramon #boszikonyha jeligével. Örömmel meg is osztjuk, csak ne felejts el megjelölni rajta minket: @huba_the_little_traveler
Pingback: Környezetgazdagítás, ami jóval többről szól, mint a kajálás – Boszikonyha